Abban a kisvárosban, ahol a kórház van, heti kétszer edzőterembe járok, mert van napi négy órás kilépőm.
Nevezzük ezt az edzőtermet Retro Gymnek.

A gépek mintha az előző évtizedekből teleportálódtak volna ide.
Semmi modern csillogás.
De ez nem zavar.
Az ember lánya úgyis csak a futógépet keresi.

A téli szünetben Budapesten elhatároztam, hogy felkeresem az otthonomhoz közeli edzőtermet is.
Hadd legyen az új életemnek egy új eleme.

Kemény nyolc perc séta.

Tágas tér, komoly biztonsági rendszer: az öltözőkulcsért le kellett adnom a személyimet. Sebaj.

Rengeteg futógép az üvegfal mellett, az utcára nézve. Ez tetszik.

Az öltöző akkora, hogy el lehet benne tévedni, de madárcsiripelős zene szól.
Nem tudom, miért kell ilyen zene egy öltözőbe.
Dühroham-megelőzés?

Edzőszerkóban odalépek a futógéphez.
Érintőképernyős, okos, semmi retro.

Elindulok.

Velem szemben az utca. Járókelők.

A legtöbben észre sem veszik, hogy az üveg túloldaláról figyelem őket.
Nem direkt nézem őket.
Valahova néznem kell.

Előre nézek.

Kutyát sétáltatnak.
Csomagpontról dobozokat cipelnek. Bevásárolni indulnak. Bőröndöt húznak.

Egy család érkezik. Anya elől, utána két kislány.
A nagyobbik húzza a családi bőröndöt.
Apa mögötte megy és videózza.

Ezen fennakadok. Mi itt az attrakció?
A kislány ügyesen húzza a bőröndöt.
Miért kell felvenni?

Hess. Elengedem.

Újra sétálok.

Néhányan odapillantanak a futógép felé. A többség nem.

És egyszer csak eszembe jut:

–

Kik vagyunk, amikor senki sem lát bennünket?

A mozgás után jött a másik tanulás.
Nem a gyorsulás.
A megállás.

The post Január 2. – Péntek first appeared on Lélekjegyzetek.hu.

–
Visszaérkezés.

6.24-kor kelés. A vérnyomásom a pinceszint alatt van. Már megszoktam, ez legalább nem halálos cucc. 

Hiszek abban, hogy a lelkem kihat a testemre.
Ugyanakkor nem mindent tudok kontrollálni.
A testem sokszor nem enged teret a kontrollnak – és talán épp ezzel tanít valamire.

A reggeli torna kimozgat a félálomból, utána a kórtermet vigyázó felmosóvödörrel majdnem közelharcba kerülök. 

Reggeli után étkező takarítás. Söprök és elszörnyedek, hogy mennyi morzsa indult vándorútra. Délelőtt a közösség egy része mézeskalácsot süt, én filmes házikat javítok. 

A csoportok után edzeni megyek, kifutom és kisétálom magamból a nap feszültségét. Futni csak azután kezdtem el, hogy majdnem megfagytam az edzőteremben. Négy kilométer séta után is hideg volt kezem-lábam. 

Picit futottam. 

Aztán tovább futottam. Na, nem Forrest Gump szinten, csak úgy lazán. 

Van még időm túllépni magamon. 

Este próbálunk a karácsonyi műsorra. Mesét mondok majd. 
–
Ez nagy kihívás, mert Grinccsel szimpatizálok.

Van, amikor a test tanít lassítani.
A következő írás már nem a reggelek ritmusáról szól, hanem arról, mi történik, amikor egy nap kibillen az egyensúlyából.

The post December 9. – Kedd first appeared on Lélekjegyzetek.hu.