Lehet, hogy a tegnapi utazás után pihennem kellett volna, de előre lefoglalt időpontjaim voltak: manikűr, pedikűr, fodrász.

Ha két énem lenne, az egyik pihenne, a másik szépülne. Mivel csak egy van, maradt az ide-oda megyek nap.

Azért, hogy hétvégén a saját ágyamban aludhassak, közel ötszáz kilométert utazom oda-vissza. Vonatos gyalogkakukk lettem. Nyáron még – a kimerült állapotom miatt – a lakásomat sem tudtam elhagyni.

Augusztus 25-től a kórház lett az átmeneti helyem. Egy hónapig egyedül voltam egy kétszemélyes szobában. Akkor elképzelhetetlennek tűnt az ötágyas szoba. Most meg az elképzelhetetlen, hogy hétköznap ne ott legyek.

Csütörtökön már a hazamenetelt várom. Péntek este ünneplőbe öltöztetem a lelkem. Vasárnap 11-ig otthon lehetek.

A gurulós bőröndöm két kereke már rossz. Megbeszéltem vele, hogy még öt utat bírjon ki. Aztán megjavíttatom.

Hétközben az ágyam alatt pihen.

A kórházra nem mondjuk, hogy „hazamegyek”. Hanem azt, hogy visszamegyek az osztályra. A kórházba.

Az otthon más.

Az otthon nem csak hely.

Állapot.

–

Az a tér, ahol a testem, a lelkem elterpeszkedhet.
Ahol nem kell tartanom magam.

De még az otthon-állapotban is változik körülöttünk minden.
A kapcsolatok jönnek és mennek.
És közben tanuljuk, hogyan maradjunk meg önmagunknak.

The post Január 10. – Szombat first appeared on Lélekjegyzetek.hu.