Otthon, édes otthon
Lehet, hogy a tegnapi utazás után pihennem kellett volna, de előre lefoglalt időpontjaim voltak: manikűr, pedikűr, fodrász.
Ha két énem lenne, az egyik pihenne, a másik szépülne. Mivel csak egy van, maradt az ide-oda megyek nap.
Azért, hogy hétvégén a saját ágyamban aludhassak, közel ötszáz kilométert utazom oda-vissza. Vonatos gyalogkakukk lettem. Nyáron még – a kimerült állapotom miatt – a lakásomat sem tudtam elhagyni.
Augusztus 25-től a kórház lett az átmeneti helyem. Egy hónapig egyedül voltam egy kétszemélyes szobában. Akkor elképzelhetetlennek tűnt az ötágyas szoba. Most meg az elképzelhetetlen, hogy hétköznap ne ott legyek.
Csütörtökön már a hazamenetelt várom. Péntek este ünneplőbe öltöztetem a lelkem. Vasárnap 11-ig otthon lehetek.
A gurulós bőröndöm két kereke már rossz. Megbeszéltem vele, hogy még öt utat bírjon ki. Aztán megjavíttatom.
Hétközben az ágyam alatt pihen.
A kórházra nem mondjuk, hogy „hazamegyek”. Hanem azt, hogy visszamegyek az osztályra. A kórházba.
Az otthon más.
Az otthon nem csak hely.
Állapot.
–
Az a tér, ahol a testem, a lelkem elterpeszkedhet.
Ahol nem kell tartanom magam.
De még az otthon-állapotban is változik körülöttünk minden.
A kapcsolatok jönnek és mennek.
És közben tanuljuk, hogyan maradjunk meg önmagunknak.
