Isten ajándéka
A tegnapi hideg a vasárnapi 23 fok után nem esett túl jól, de rámutatott arra, hogy a változás az élet része. Áprilisban meg főleg.
Azért más formában megérkezett a napsütés a tegnapi napomba.
Már kétszer voltam írói elvonuláson. Egyszer a Holt-Körös partján, ahol A nárcisztikussal egy asztalnál című regényem alapja született, és egyszer a Kanári-szigeteken, Tenerifén, ahol a Napocska-projekt szakkönyvemé. Mindkettő nagy élmény és nagy út volt. Fizikailag és lelkileg egyaránt.
Idén nyáron újra szeretnék elvonulni néhány napra írni. Olyan helyet kerestem, ahol kiszakadhatok a hétköznapokból, és csak az írásra figyelhetek.
Először tengerpartban gondolkodtam, végül a magyar tenger mellett döntöttem.
Az volt a szempontom, hogy írás közben rálássak a Balatonra, közel legyen a part, nyugis legyen a hely, de ne elszigetelt. És tíz napra az enyém lehessen.
Találtam egy helyet Fonyódon, lefoglaltam, de kiderült, hogy a terasz az épület oldalán van. Lemondtam.
A szálláshely-gyűjtő platformok rengeteg opciót kínáltak. A vízre néző panoráma mégis ritka volt. Ha akadt, csillagászati áron. Felhívtam pár közvetítőt, akik azzal riogattak, hogy ezek a szállások már elfogytak, és csak a luxuskategória maradt.
Elkeseredtem egy picit. Már régóta láttam magam előtt, ahogy egy teraszon ülök, a vízre nézek, és írok. Nyáron. Ott, ahol jó nekem. Benéztem volna?
Aztán sikerült négy-öt olyan helyre leszűkíteni a kínálatot, ahol adott volt, amit szeretnék. Az első helyet közben eladták. A másodiknál azt írta ki az oldal, hogy az általam megjelölt időpontban nincs szabad hely, és egy főre egyébként sem adják ki.
Pedig ott volt az az erkélyes balatoni panorámás kép, amit korábban lelki szemem előtt láttam. Úgy éreztem, hogy nem tudom a nemet elfogadni. Felhívtam a tulajdonost. Elsőre nem értette, mi az az írói elvonulás. Mondta, hogy náluk nincsenek tanfolyamok. Megnyugtattam, hogy csak szállást keresek, írni én fogok.
Miután tisztáztuk az igényeimet, mondta, hogy sajnos a panorámás apartmanok foglaltak egész nyárra. Van azonban egy apartman, amely kertre néz, bár onnan is látni a Balatont. De csak öt napra szabad. Ismét elszontyolodtam. 5 nap?! Az nekem kevés. Magamban kértem Istent, a Felsőbb Erőt, hogy segítsen.
A tulajdonosnő tartott egy kis szünetet, majd megkérdezte, tudok-e rugalmas lenni. Két nappal később érkezni. Mert akkor öt napot tölthetek a kertre néző apartmanban, utána pedig ötöt az egyik panorámásban. Örömtáncot lejtettem magamban. Megszületett a tökéletes megoldás. Ráadásul olyan kedvező áron, ami a többi ajánlat felét-harmadát jelentette.
Igen, kicsit retró a hely, de mindent kínál, amire szükségem van. Azt is felajánlották, hogy kapok asztalt, széket és dolgozhatok a panorámás teraszon az első 5 napban.
Nehezen tudom megfogalmazni az örömöm. Megvan a hely, amit megálmodtam. Balatonvilágoson. Június végén itt leszek. Hurrá.
Hálás vagyok Istennek és magamnak is, hogy amikor úgy tűnt, lehetetlen, nem hagytam annyiban. Hanem
–
kiálltam a hitemre támaszkodva az álmomért.
Nem minden élményből születik nagy felismerés.
Van, hogy egyszerűen csak figyelem, mi történik körülöttem – és elgondolkodom azon, amit látok.
