Sétáltatás
Reggel úgy ébredek, hogy ma biztosan sütni fog a nap. Szerencse, hogy nem fogadok rá, mert vesztettem volna.
Home office-ban dolgozom, az alsó szomszédnál fúrnak. Valahogy be szoktam vonzani a leglehetetlenebb helyeken, hogy fúrjanak. Mivel érzékeny vagyok a hangokra, ez a mumusom. De majd ma…
Mélyeket lélegzek és mantrázom magamban, hogy mindjárt vége. Elterelem a figyelmem, de legfőképp elfogadom, hogy fúrnak. Mindenkinek jár a fúrás. Hétköznap napközben biztosan.
Délután a postára könyves csomagokat viszek. Vizualizálom, hogy nem áll előttem senki, mert a sorban állás nem az erősségem. Sikerül: csak egy embert kellett kivárnom, de mire végzek, hosszú a sor. Siker.
Sűrű a napom, rengeteg szellemi munkát végzek, le kell vezetnem, megyek az esti sétára. Találkozom ismét azzal a férfival, aki a környék érdekessége, mert négy kutyát magára kötve szokott sétálni. Mármint a kutyákat sétáltatja. Most egy kismotor, amit a gyerekek hajtanak, is a kezében volt, ezt nem értettem.
Egyszer odamentem hozzá és megkérdeztem, hogy ez valami munkája-e vagy sem. Akkor kiderült, hogy nem: a saját kutyái, korábban terápiás kutyák voltak. Nem akart tőlük megszabadulni, bár nehéz egyszerre a négy kutyát kezelni és mindjárt gyerekük születik. Akkor a legnagyobb négylábút hosszan megsimogattam. Persze, engedéllyel. A kutya is engedélyezte, úgy tűnt.
Ma, amikor megláttam őket, éreztem, hogy jólesne egy kis kutyasimogatás. Odamentem a fiatalemberhez, említettem neki, hogy beszélgettünk már, emlékezett rá. Kérdeztem, hogy hol van a negyedik kutyus, azt válaszolta, hogy sajnos elhunyt.
Közben a nagy kutya mellé álltam, aki tényleg nagy-nagy szőrös eb, de amilyen félelmetesnek látszik, olyan békés. Jól fogadta a simogatásomat, nekem meg jólesett adni. Puha volt a szőre, szinte belesüppedt a kezem. Mire beteltem ezzel a jóval és indultam tovább, akkor érkezett meg a feleség a kisgyerekkel. Innen a motor is értelmet nyert.
A sétám hátralévő részében megállapítottam, hogy még mindig él bennem a vágy,
–
hogy majd ne csak egy láthatatlan kutyát sétáltathassak, hanem egy igazit is.
Amikor valami megszületik, utána nem csak öröm jön — hanem csend is.
És ebben a csendben tanuljuk meg, mit jelent elengedni az irányítást.
