Befőtt
Vonaton ülök Szombathely és Budapest között. Délelőtt kertészkedtem a szüleimnél, jól elfáradtam. Anya mondta is, hogy majd úgy ülök a vonaton, mint egy befőtt. És tényleg.
Nézem a mezőkön a nyuszikat, őzeket. Ébredezik a természet. Valami bennem is.
A kertészkedés földel. Igyekszem nem gondolni semmire, csak arra a darab földre, ami előttem van, és a gazra, amit kihúzok. Néha megállok egy madárhangnál. Ha a szomszéd motoros fűrésszel fát vág, inkább odébb megyek.
Egyszer én is szeretnék egy víz közeli helyet. Egy kertet. Valami egyszerűt, ami az enyém.
Egy ideje nézem az Állatvilág című sorozatot. Tegnap meghalt az egyik főszereplő, egy kemény anya, aki egész életében kézben tartotta a családját. Amikor már nem volt visszaút, azt kérte a fiaitól, hogy segítsenek neki meghalni. Ők nem tudták megtenni. Az unokája végül igen.
Előtte azt mondta: „Nekem akkor is erősnek kellett lennem, amikor ti nem voltatok azok.”
Ez a mondat valahol mélyen bennem maradt.
Éjjel aztán vizsgákon voltam. Készültem, de voltak feladatok, amiket nem tudtam megoldani. Talán most az életemben is vizsgahelyzetben vagyok. Sok az új, az ismeretlen.
De már tudom:
–
nem kell tökéletesen csinálnom.
És szabad hibáznom.
Talán nem kell mindent jól csinálnunk.
Néha elég észrevenni, hogy már mást szeretnénk, mint korábban.
