Megérkezés
Kipakoltam, mostam, elpakoltam, selejteztem, átrendeztem.
Nem csak fizikailag, lelkileg is.
Visszaérkeztem a lakásomba is. Mert innentől maradok. Az otthonommal való lelki kapcsolatomat is megújítom, bár a lakásfelújítással másfél éve ez már részben megtörtént. Mégis, tervezek még változtatásokat. Olyanokat, amelyek az új életemhez passzolnak.
Kialudtam magam, a kórházas időszak lezárult bennem. Holnap már megyek dolgozni. Két nap volt az átállásra. Ezt az időt magammal töltöttem, mert erre volt szükségem ahhoz, hogy bele tudjak ugrani az újba. Mert ezen a fronton is lesznek új helyzetek, kihívások.
Tegnap este, amikor hosszasan sétáltam, a megtett út az érzéseim rendezését is segítette. Megjelent a hála a szívemben, amiatt, hogy jókor, jó gyógyító helyre kerültem.
Hálás vagyok magamnak, hogy végigcsináltam az öt hónapot. Iszonyat nehéz volt. De tudtam, hogy ez volt a nagy esélyem az újjászületésre, egy végső nagy átrendezésre.
Hálás vagyok a közösségnek, ahol voltam, az osztály személyzetének. Tanultam tőlük is. Olykor egy kedves szó, az elfogadás, a befogadás maga volt a világmindenség.
Hálás vagyok a szeretteimnek, barátaimnak, akik ott álltak mellettem vagy kísérték az utamat. És szomorú vagyok azok miatt, akik elfordították a fejüket, mert kórházba kerültem és nem a csúcsformámat hoztam. De ez nem rólam szól.
Hálás vagyok a klienseimnek, akik megvártak, kitartottak mellettem, akkor is, ha nem először vártak rám. És hálás vagyok azoknak, akik végig hittek bennem, még akkor is, amikor ez nekem nehéz volt.
Innentől jobban vigyázok magamra, és kétszer is megnézem, kit engedek be az életembe. Számos változást tervezek még, de nem rohanok, mert a lelkem nem ezt kívánja.
–
Tudom, hogy mindennek eljön az ideje.
Nem minden kapcsolat azért érkezik, hogy maradjon. Van, amelyik csak addig tart, amíg valami fontosat megtanít: a szeretet néha valódi, mégis kevés az együtt maradáshoz.
