Napzavar
Indulok az egyetemre. Épp, amikor kilépek a házból, Holle anyó megrázza a dunyháját – sebaj, van nálam esernyő.
A villamosra utánam felszáll egy nő, aki telefonál. Olyan gyorsan és hangosan beszél, úgy pörög a nyelve, hogy a rapperek elbújhatnak mögötte. Számlákról, utalásról zeng, olyan komoly alapzajt teremtve, hogy a villamos zúgását is felülmúlja.
Várom nagyon, hogy leszálljak, de öt megállót ki kell bírnom. Megkönnyebbülök, amikor átszállok a másik villamosra.
Ott gyermekhad fogad. 9-10 évesek lehetnek és arról társalognak, hogy kinek milyen telefonja van. Az az érzésem, mintha egymásra licitálnának. Megnyugtatóbb lenne azt hallanom tőlük, hogy milyen jót fociztak vagy kirándultak, de nem, nem, a telefon a téma.
Meglepően jól tájékozottak, vannak olyan márkák és rövidítések, amelyeket nem ismerek. Ja, más generációk vagyunk, ugyanakkor örülök, hogy más generáció vagyok.
Hamarosan leszállnak.
Remélem, néha az eget is nézik.
Egyetem. Kedden és csütörtökön rendelek személyesen, a többi napon a könyvtáré az adott szoba. Ki is van írva, hogy hétfőn, szerdán és pénteken mikor vannak nyitva. Ezeken a napokon én biztosan nem vagyok ott.
Valami láthatatlan vírus terjedhetett el, mert többen bekopognak, megzavarják a beszélgetésemet a kliensemmel és keresik a könyvtáros kolléganőket. Amikor jelzem, hogy ma csütörtök van, nem hisznek nekem. Többen is. Meg vannak győződve arról, hogy szerda van.
Igyekszem nyugodtan konstatálni a zűrzavart és visszatérni a beszélgetéshez. Nem lehet engem csak úgy kizökkenteni.
Hazafelé nem jár a villamos. Többlet utazásra vagyok ítélve, mert így két metrós úttal és legalább 20 perces kitérővel jutok csak haza. Megoldom.
Minden reggel meg szoktam köszönni azt a sok jót, amit az aznap tartogat.
Ma mintha napzavar lett volna.
Szerda csütörtöknek hitte magát, a villamos eltűnt, az emberek összekeverték a napokat.
–
Valamikor nem egyértelmű, mi is a jó.
De attól még ott van.
Amikor lelassul bennünk a zaj, másképp kezdjük hallani a világot.
És néha egészen apró dolgok emlékeztetnek arra, hogy már nem ugyanott tartunk.
