Hozzám jössz?
Tegnap nagy hóesésben vergődtem el az egyik diszkontáruház-lánc boltjába. Élmény volt a vásárlás, mert csak páran adták arra a fejüket, hogy ebben a zord időben kimerészkedjenek otthonról.
Odafelé egy darabig együtt haladtam az egyik betegtársammal, aki érdeklődve figyelte, ahogy időnként letopogtam a havat a cipőmről, hogy ne ázzon át.
Azt mondta, olyan vagyok, mint egy mókuska – mert szerinte azok is így csinálhatják.
Mosolyogtam.
Az „mókuska-mozgás” egyébként bevált, mert csak a jobb cipőm ázott be egy picit.
Vacsoránál odaült mellém Lehel, és mellé Péter is, akit az aznapi önismereti csoporton oly sokféle családtagomnak választottam. Beszélgettünk az életéről, a gluténérzékenységéről, a kórházi létéről.
Miután Péter elköszönt, Lehel védencem megszólalt:
„Tiszta a levegő!”
Nagyon nevettem. Szórakoztatott, hogy Lehel fenyegetésként élte meg, amikor a figyelmem másfelé fordult.
Aznap már megkaptam a „macska” fedőnevet is – állítólag néha véletlenül megkarmolom.
Két állatkanév egy nap.
Ez komoly eredmény.
A nap még tartogatott meglepetéseket.
Az egyik férfi betegtársam, Andris, újabb parfümöt kezdett használni. Mivel érzékeny vagyok az illatokra, visszajeleztem neki, hogy finom az illata. Mondta, hogy mutat egy másikat is.
Nem szabad bemennünk az ellenkező nem szobájába, ezért megálltam az ajtóban. Ő viszont rám parancsolt, hogy arra az egy percre lépjek be. Megmutatta a parfümöt, befújta magát, jutott rám is belőle – de nem bántam.
Andris sokszor elesettnek adja elő magát, játszik mások szánalmára. Amikor a terapeutája egyedi hanganyagot készített neki, csak nekem mutatta meg.
Mosollyal az arcomon jegyeztem meg neki:
„Nagy kópé vagy te, de engem nem versz át. Átlátok rajtad.”
Elnevette magát.
Aztán váratlanul megkérdezte:
„Hozzám jössz feleségül?”
Nevetve átöleltem.
A kérdés csak részben lepett meg, hiszen aznap a csoporton az ő családjának bemutatására engem választott feleségének.
De talán nem is az a lényeg, hogy ő mit kérdezett.
Hanem az, hogy én mit válaszolok magamnak.
–
Választanám-e én saját magam feleségnek?
Igen.
Amikor elkezdjük választani önmagunkat, lassan az is kirajzolódik, hol érezzük magunkat igazán otthon.
Nemcsak helyben.
Állapotban.
